A szintérzékelő egy eszköz a folyadékok, folyadékok vagy más anyagok nyílt vagy zárt rendszerben történő áramlásának vagy mennyiségének meghatározására. A szintmérések két típusa létezik, nevezetesen a folyamatos és pont szintű mérések.
Folyamatos szintérzékelőket használnak a szintek meghatározott határértékek mérésére, de pontos eredményeket szolgáltatnak. A pont szintű szenzorok azonban csak azt állapítják meg, hogy a folyadékszint magas vagy alacsony.
A szintérzékelők általában egy kimeneti egységhez kapcsolódnak az eredményeknek egy megfigyelő rendszer felé történő továbbítására. A jelenlegi technológiák vezeték nélküli adatátvitelt alkalmaznak a felügyeleti rendszerhez, amely olyan magas és veszélyes helyeken hasznos, amelyeket a közös munkások nem tudnak könnyen elérni.
Ultrahangos szintérzékelőket használnak a viszkózus folyékony anyagok és ömlesztett anyagok szintjének kimutatására is. 20 200 kHz-es frekvenciatartományban hangszórókkal működnek. A hanghullámokat ezután visszatükrözik a transzduktorba.
Az ultrahangos érzékelők reakcióját a nyomás, a turbulencia, a nedvesség és a hőmérséklet befolyásolja. Ezenkívül a jelátalakítót megfelelő módon kell felszerelni, hogy jobb választ kapjunk.
A kapacitív szint érzékelőket használják a vizes folyadékok és a zagyok szintjének kimutatására. Ezeket a szintváltozások figyelésére szolgáló szondával működtetik.
Ezeket a változásokat analóg jelekké alakítják át.
A szondák általában PTFE szigetelésű vezetőhuzalból készülnek. Azonban a rozsdamentes acél szondák rendkívül érzékenyek, ezért alkalmasak szemcsés, nem vezetőképes anyagok vagy alacsony dielektromos állandóságú anyagok mérésére.
A kapacitásérzékelők könnyen kezelhetők és tisztíthatók, mivel nem rendelkeznek mozgó alkatrészekkel. Általában magas hőmérsékleten és nyomáson alkalmazzák.
